Egy friss felmérés szerint az érintett kínai nők nyolcvan százaléka csak olyan férfiút hajlandó megfontolni, mint esetleges férjet, aki többet keres havonta 4000 yuannél. Ez jelenleg 156 712 forint, de ennek semmi jelentősége, mert nyilván az ottani viszonyokhoz kell mérni. Pekingben az ottani rezidensek átlagjövedelme 2010-ben 4201 yuan volt a South China Morning Post szerint, de ez a legmagasabb egész Kínában. A megkérdezettek 27 százaléka azonban nem áll meg ezen az alacsony szinten, az ő limitjük 10 ezer yuan. 68 százaléknak előfeltétel, hogy a férfinak legyen lakása, s mindössze 22 százalék tartotta fontosnak, hogy a partner jó vágású legyen.
A China Daily megszólaltatott egy hölgyet az ügyben, bizonyos Lu Xiongyut: - A megélhetési költségek magasak a nagyvárosokban, s a szerelem nem tartható fenn elég kenyér nélkül – mondta. Ez a jelenség nyilván nem lepi meg annyira a kínaiakat, mint azokat, akik kívülről nézik mindezt. Én némi túlzással mindig azt mondom, ha erről szó kerül, hogy Kínában még nem találták fel a szerelmi házasságot (s lehet, hogy nem is fogják). Sok külföldi tanulta meg az idők során (a kínaiak nyilván eleve tudták), hogy az a pillanat, amikor a feleség többet keres a férjnél, az elvárhatónál nagyobb fordulópont a házasságban is: ha nem lesz változás, ez a vég kezdete. Egyszer beszéltem egy idősebb amerikai szivarral, aki elvett egy fiatal kínai leányzót azzal az ígérettel, hogy vesz egy nagy házat Kínában, s amikor ez valamiért kútba esett, a lány abban a pillanatban beadta a válókeresetet.    
Ugyanakkor a férfiak prioritási listáján az érzelmek, illetve a nők kinézete szerepel az első két helyen. A második életszerű, az első inkább életszerű kamu. Nagyon érdekesek a nem házasodás motívumaira adott válaszok. A szingli nők több mint fele attól tart, hogy nem fog sikerülni a házasság. A férfiaknál viszont vezető ok, hogy nincs lakásuk. Így kerek.
A felmérés kapcsán újra viták alakultak ki arról a nem túl régi szabályozásról, miszerint ha valaki ingatlant visz a háztartásba, azt maga viheti ki válás esetén. Már az is sokat mondó, hogy ez szabállyá válhatott. A válaszadó nők negyven százaléka kifejezte azt az igényét, hogy társtulajdonosává váljon a férfi által hozott ingatlanban, míg a válaszoló férfiak negyven százaléka mondott erre határozott igent.
A felmérést egyébként 31 tartományban végezték, több mint 50 ezer embert kérdeztek meg. A legtöbb megnyilatkozó szakértő szerint a belőle kialakuló kép leginkább a nagyvárosi ifjúság elképzeléseit sugározza. Ugyanakkor a válások aránya Kínában még mindig csak az egyharmada a fejlett nyugati országokban tapasztalhatónak.

Kína „nyugatosítása” ellen emel szót Hu Jintao pártfőtitkár és államfő a Kínai Kommunista Párt magazinjában. Hu szerint „ellenséges” hatalmak inspirálják a „nyugatosítást” és az a céljuk, hogy „megosszanak bennünket”. Ebben a harcban szerinte az ideológiai és kulturális területek jelentik a fő hadszínteret. „Tudatában kell lennünk a küzdelem komolyságának és összetettségének, s erőteljes intézkedéseket kell tennünk” - írta.
Ugyanakkor az államfő felhívta a figyelmet: nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, hogy növeljék kulturális befolyásukat külföldön. E célból fejleszteni kell szerinte a kínai kultúrát, hogy az találkozzon az emberek növekvő spirituális és kulturális igényeivel. Azt mondja, hogy szerinte a kínai kultúra ereje és nemzetközi befolyása nem mérhető Kína nemzetközi státuszához. „A Nyugat nemzetközi kultúrája erős, miközben mi gyengék vagyunk” – mondja.
Egyes megfigyelők szerint ez a megnyilvánulás nem több, mint egy újabb ideológiai kifejeződése annak a szándéknak, amely mind feszesebbre fogná a párt kontrollját az internet és a média-ipar fölött. Valószínűleg azonban ennél sokkal többről van szó. Kína egyre nyilvánvalóbban tesz hatalmas erőfeszítéseket a világban lévő szellemi jelenlétének fokozására. Irtózatos összegeket költenek a kínai kultúra promótálására, a kínai nyelv oktatására, ugyanakkor a kínai élet és kultúra angol nyelvű megjelenítésére is. Nehéz viszont szétválasztani, mikor terjesztik éppen a kínai kultúrát, s mikor a kommunista párt ideológiáját. Ugyanez a helyzet a reakciókkal is: nehéz tetten érni, mikor ütik a kommunistákat, s mikor a kínaiakat. Amikor „nyugatosítanak”.  

Nem igazán jellemző, hogy a kínai média a homoszexualitással foglalkozzon. Most mégis, a China Daily, amelyet persze nem kínaiak olvasnak, ritka intenzitással foglalkozik egy internetes vitával. Lu Liping ismert kínai színésznő, aki keresztény (ezt is a lapból tudom), egy blogbejegyzésében bűncselekménynek nevezte a homoszexualitást. A szöveg szokatlanul nagy - mondjuk úgy - érdeklődést váltott ki. Míg Lu Liping bejegyzéseire általában néhány száz komment szokott érkezni, addig ez a beírás tízezernél is több hozzászólást generált.

A kommentelők többsége bírálja Lu Lipinget. Megfigyelésem szerint a kínai társadalom nagyon prűd, nagyon intrikus és nagyon toleráns egyszerre. A történelem során különböző mértékben, de többnyire jellemző volt a "nemi elbillenés", vagyis, hogy több volt a férfi, mint a nő, s ehhez jött még az, hogy a 20. század elejéig-közepéig akinek megvolt hozzá az anyagi ereje, annak több felesége is lehetett. A problémát levezető legszélesebb csatorna persze mindig a prostitúció volt, de azért szépen csörgedezett mellette a homoszexualitás is. Ez a tolerancia történelmi alapja.

Lu Liping a rómaiakhoz írt levelet idézi: "Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét." Idézett továbbá egy papot, aki azután, hogy New York államban legálissá tették az azonos neműek közötti házasságot, azt kárhoztatta, bűnnek nevezvén a homoszexualitást, s örökké degenerált helynek New Yorkot.

Lu Liping közismert személyiség Kínában. Számtalan tévé-sorozatban szerepelt, s ennek ellenére még jó színésznőnek is tartják. A City Monkey című tavalyi filmben nyújtott alakításáért Taiwanon Arany Ló díjat kapott, ami nagyon nagy cucc a távol-keleti filmiparban. Közismertsége volt az egyik célpontja a kommenteknek, mondván, ilyen hírű embernek meg kellene fontolnia, hogy sértegesse-e azokat, akik közül sokan egyébként a hódolói közé tartoznak. S ahogy az lenni szokott sokan egyetértettek vele. A China Daily külön kiemelte azt a hozzászólót, aki elítélte Lu Lipinget, de elismerte, hogy mondhat ilyet, hiszen szólásszabadság van.